A párkapcsolati kommunikáció az egyik legfontosabb tényező, amely meghatározza, hogy egy kapcsolat harmonikus és kielégítő lesz-e, vagy tele lesz konfliktusokkal és félreértésekkel.

Gyakran találkozom párokkal, akik azzal a problémával küzdenek, hogy nem tudják hatékonyan kifejezni érzéseiket, szükségleteiket vagy aggodalmaikat egymás felé. Ebben a blogbejegyzésben arról fogok beszélni, hogyan tehetjük ideálissá a párkapcsolati kommunikációt, milyen buktatókra kell figyelnünk, és hogyan járul hozzá mindez a kapcsolat harmonikus működéséhez.

Miért Fontos a Hatékony Kommunikáció a Párkapcsolatban?

Amikor egy új eszköz kerül az otthonunkba – legyen az egy új mosógép, televízió vagy bármi hasonló – az első amit keresünk, a használati kézikönyve. Mert hiába volt már korábban is mosógépünk vagy tévénk, tudjuk, hogy az új eszköz nem pontosan úgy működik, és meg kell tanulnunk kezelni az újat.

Az emberi kapcsolatainkkal ugyanez a helyzet. Ahhoz, hogy harmonikusan működjünk együtt, meg kell tanulnunk egymást. Meg kell értenünk egymás működését. Ha nem tudjuk mikor, mit és miért érez a másik, mi teszi őt boldoggá, mik a vágyai, álmai, mitől lesz feszült, szomorú, és ilyen helyzetekben mivel lehet neki segíteni, akkor nem fogjuk érteni a viselkedését és őt magát sem.
Márpedig a a párkapcsolat alapja egymás elfogadása. De amit nem értünk, azt elfogadni sem tudjuk.

Ha a párom tekintetében is arra hagyatkozom, hogy én magam mit miért csinálok, hogyan gondolkodok és érzek, akkor garantált, hogy el fogunk beszélni egymás mellett, mert a másik egészen biztosan nem pontosan úgy működik, ahogyan én. Ebből jönnek a meg nem értések, az érzés, hogy a párom érthetetlenül és kiszámíthatatlanul viselkedik, és egyáltalán nem ért meg engem.
Nézzük is meg a leggyakoribb kommunikációs hibákat.

 

A Kommunikáció Buktatói

• Feltételezések és félreértések

Gyakran előfordul, hogy úgy véljük, a másik pontosan tudja, mit érzünk vagy gondolunk, vagy legalábbis ezt elvárjuk tőle.
Elvárjuk, mert számunkra természetes, hogy milyen érzéseink, gondolataink vannak, és „ha ő a lelki társam, akkor neki ezt tudnia kell”.
Ez azonban egy téves elgondolás. Ha nem fejezzük ki egyértelműen érzéseinket és gondolatainkat, ha ezekről nem beszélgetünk, akkor nem is engedjük be oda egymást, ahol megláthatjuk, hogy mi alapján és hogyan szerveződnek a másik gondolatai, érzései. És ebből számtalan félreértés, konfliktus alakul ki.
Annyiszor hallottuk már, hogy az „igazi társak fél szavakból is értik egymást”. Persze, de nem egy kapcsolat kezdetén, és később is csak akkor, ha a hatékony kommunikáció segítségével, sok odafigyeléssel, türelemmel „megtanulták” egymást.

 

• Konfliktuskerülés és hallgatás

A konfliktusok kerülése, a problémák figyelmen kívül hagyása hosszú távon pontosan az ellenkezőjét fogja kiváltani, mint ami az eredeti cél volt. Akkor, abban a pillanatban, amikor a konfliktus megúszása miatt inkább nem beszélünk a problémáról, valóban úgy érezhetjük, hogy ezzel tettünk a kapcsolati békéért.
Azonban, ha nem beszélünk azokról a dolgokról, amelyek problémásak a kapcsolatunkban, belső feszültséggé és nehezteléssé alakulnak majd bennünk. És nem csak bennünk. A párunk is érzékelni fogja, hogy nincs minden rendben, de mivel nem vagyunk hajlandóak megbeszélni, így érzelmileg elérhetetlenné válunk egymás számára, elkezdünk eltávolodni, sérül a bizalom, és ezzel sokkal nagyobb kárt okozunk, mint amitől meg akartuk kímélni magunkat.

 

• Támadó hangnem

A vádaskodás, a minősítés, a romboló kritika mind gátolják a konstruktív beszélgetést. Amikor megtámadottnak érzi magát valaki, automatikusan védekezni fog, erre fog figyelni, és nem arra, amit közölni akartak vele. A tartalom már el is veszett. Ezért van az sokszor, hogy a párok arról számolnak be: „vannak heves veszekedéseink, ami után azt sem tudjuk, min vesztünk össze”.
(Erre a példákat majd az én-üzeneteknél fogod látni.)

 

Hogyan Tegyük Ideálissá a Párkapcsolati Kommunikációt?

• Őszinteség és nyíltság

Ha egy valóban kielégítő, harmonikus kapcsolatban szeretnénk élni, akkor egyszerűen elkerülhetetlen, hogy őszintén beszéljünk az érzéseinkről, gondolatainkról és szükségleteinkről. Ha ezt nem tesszük meg, akkor biztos, hogy nem leszünk megértve, elfogadva, és a szükségleteink, vágyaink sem lesznek kielégítve. Azt sem szabad magunkban tartani, ha bánt minket valami, ennek is hangot kell adni.
A párunk ugyanis nem gondolatolvasó – ahogyan mi sem.

 

• Aktív hallgatás

Az aktív hallgatás nem csupán annyit jelent, hogy teljes figyelmünket a másikra összpontosítjuk, nem szakítjuk félbe, és nem gondolkodunk előre a válaszunkon, miközben őt hallgatjuk.
Emellett attól aktív, hogy visszakérdezünk, hogy biztosan jól értettük e az elmondottakat, illetve visszatükrözünk, hogy érezze a másik a figyelmünket, hogy valóban rá fókuszálunk.
Ez egy rendkívül fontos összetevője a hatékony kommunikációnak, mert egyszerre járul hozzá egymás jobb megértéséhez, és közben az intimitás érzését is növeli a teljes figyelem megadásával és annak érzékelésével. Nézzük meg ezt a gyakorlatban:

Példák visszakérdezésre:

• Eredeti kijelentés: „Nagyon fáradt vagyok a munka miatt.”
  Visszakérdezés: „Mi az, ami mostanában ennyire kimerít a munkában?”
• Eredeti kijelentés: „Úgy érzem, hogy a barátaim nem figyelnek rám.”
  Visszakérdezés: „Mit tapasztaltál, ami miatt így érzed?”
• Eredeti kijelentés: „Aggódom a holnapi megbeszélés miatt.”
  Visszakérdezés: „Mi az, ami leginkább aggaszt a megbeszéléssel kapcsolatban?”
• Eredeti kijelentés: „Nagyon dühös lettem, amikor elfelejtetted a találkozónkat.”
  Visszakérdezés: „Mi volt a legbosszantóbb számodra ebben a helyzetben?”
• Eredeti kijelentés: „Annyira csalódott vagyok a mai napon történtek miatt.”
  Visszakérdezés: „Elmondod, mi történt pontosan, ami ennyire csalódottá tett?”

 

Példák visszatükrözésre:

• Eredeti kijelentés: „Úgy érzem, hogy soha nincs elég időm magamra.”
  Visszatükrözés: „Tehát azt mondod, hogy nagyon frusztrál, hogy nincs elég időd magadra.”
• Eredeti kijelentés: „Félek attól, hogy nem tudom teljesíteni a munkahelyi elvárásokat.”
  Visszatükrözés: „Szóval úgy érzed, hogy a munkahelyi elvárások túlságosan nyomasztanak téged.”
• Eredeti kijelentés: „Nagyon izgatott vagyok az új projekt miatt.”
  Visszatükrözés: „Úgy tűnik, hogy igazán lelkesedsz az új projekt miatt.”
• Eredeti kijelentés: „Csalódott vagyok, mert nem kaptam visszajelzést a munkámról.”
  Visszatükrözés: „Úgy érzed, hogy fontos lenne számodra a visszajelzés, és csalódott vagy, hogy ezt nem kaptad meg.”
• Eredeti kijelentés: „Nem tudom, hogyan kezeljem ezt a helyzetet.”
  Visszatükrözés: „Tehát bizonytalan vagy abban, hogyan oldd meg ezt a helyzetet.”

A visszakérdezés tehát segít tisztázni a beszélgetőpartnerünk érzéseit és gondolatait, és lehetőséget ad neki arra, hogy részletesebben kifejtse, amit mondani akar.
A visszatükrözés pedig megerősíti, hogy meghallgattuk és megértettük őt. Ez nemcsak a beszélgetés folytatását segíti, hanem építi a bizalmat és a kapcsolatot is.

 

• Én-üzenetek használata

A buktatóknál már említett támadó hangnem helyett használjunk „én-üzeneteket”, amelyek kifejezik a saját érzéseinket anélkül, hogy a másikat minősítenénk. Ezzel nem aktiváljuk a másiknál az automatikus védekezést, és nyitott lesz az üzenetünk tartalmára, ami így célba is fog érni. Konstruktívan tudunk beszélgetni a problémáról, annak megoldására fókuszálva, ahelyett, hogy egy parttalan veszekedésbe csúsznánk bele. Az én-üzenetek csodákra képesek!
Nézzünk pár példát erre:

• Rossz megfogalmazás: „Te soha nem hallgatsz meg!”
  Én-üzenet: „Úgy érzem, hogy nem kapok elég figyelmet, amikor megpróbálom elmondani, mi történt velem.”
• Rossz megfogalmazás: „Miért vagy mindig ilyen rendetlen?”
  Én-üzenet: „Nehéz nekem nyugodtnak lenni, amikor rendetlenség van a lakásban. Szeretném, ha együtt tudnánk megoldani ezt a problémát.”
• Rossz megfogalmazás: „Mindig késel, és ezzel csak bosszantasz!”
  Én-üzenet: „Csalódottnak érzem magam, amikor késel, mert fontos nekem, hogy időben együtt legyünk.”
• Rossz megfogalmazás: „Soha nem segítesz a házimunkában!”
  Én-üzenet: „Fáradtnak érzem magam, amikor egyedül kell mindent elintéznem otthon. Szeretném, ha több segítséget kapnék tőled.”
• Rossz megfogalmazás: „Te mindig elfelejted, amit mondok!”
  Én-üzenet: „Zavar, amikor elfelejted, amit beszéltünk. Fontos számomra, hogy emlékezz a közös megbeszéléseinkre.”
• Rossz megfogalmazás: „Miért nem veszed észre, hogy rosszul vagyok?”
  Én-üzenet: „Néha magányosnak érzem magam, amikor nem kapok támogatást, amikor rosszul érzem magam. Szeretném, ha ilyenkor többet beszélnénk erről.”
• Rossz megfogalmazás: „Már megint elfelejtetted megvenni, amit kértem!”
  Én-üzenet: „Csalódott vagyok, amikor valami fontos dolgot elfelejtesz megvenni, mert úgy érzem, hogy nem figyelsz arra, amit mondok.”
• Rossz megfogalmazás: „Te soha nem teszel semmit azért, hogy romantikus legyen a kapcsolatunk!”
  Én-üzenet: „Néha úgy érzem, hogy hiányzik a romantika a kapcsolatunkból. Számomra fontos lenne, ha többet foglalkoznánk ezzel.”

 

• Megértés és elfogadás

Tartsuk szem előtt, hogy a partnerünk is érezhet fájdalmat vagy frusztrációt. Lássuk az ő szemszögéből is a dolgokat, értsük meg és fogadjuk el, hogy bizonyos helyzeteket ő egészen máshogy él meg, mint mi.

 

• Időzítés és hely

Válasszuk meg jól a komolyabb beszélgetések idejét és helyét. Fontos témákról akkor kezdeményezzünk beszélgetést, amikor nyugalom van körülöttünk, és mindketten készek vagyunk odafigyelni egymásra.

 

Hatékony Kommunikáció nélkül nincs harmonikus kapcsolat

Láthatjuk, hogy a hatékony kommunikáció több szempontból is elengedhetetlen a harmonikus párkapcsolathoz.
Az utat jelenti egymás megértéséhez és elfogadásához. Emellett a kapcsolati intimitást és a kölcsönös tiszteletet is növeli azáltal, hogy mindkét fél úgy érzi, hogy meghallgatják, értékelik, és fontosnak tartják a véleményét.
Így válik erősebbé az érzelmi kötődés, és a párok könnyebben átvészelik a nehéz időszakokat is.

A kommunikációs készségek fejlesztése egy folyamatos munka, de bőségesen megéri az erőfeszítést.